December 3-án reggel nem iskolatáskával, hanem hátizsákkal érkeztünk az iskolába, ugyanis Budapestre készültünk, ahol két program is várt minket.Először a Káva Kulturális Műhelyben vettünk részt egy drámás-színházi interaktív előadáson.

A Káva társulata Magyarország legnívósabb TIE-csapata (Theatre in educatoin). Az ötletet, mintát, módszert, szemléletet, kezdeti inspirációt Angliából jeles drámapedagógusoktól vették át, de a tevékenységüket a kezdetek óta saját képükre formálták, rendkívüli kreativitással. Mi harmadszor találkoztunk most a Kávával.

A mi foglalkozásunkon egy kerettörténet, konkrétan egy idegen civilizációval való találkozás apropóján azt járta körbe az osztály a színész-drámatanárok segítségével, hogy hogyan is működnek az emberi közösségek, hogy lehet bekerülni egy közösségbe és hogyan lehet onnan kikerülni; mi akadályoz abban minket, embereket, hogy boldogabbak legyünk. Mit kellene száműzni a világunkból, hogy szerethetőbb legyen.

Sok színházi eszközt használva nagyon izgalmas volt a folyamat, és sokakat megmozgatott, gondolkodásra, újabb kérdések feltevésére sarkallt.

Dél körül elköszöntünk a „földönkívüliektől”, hogy időutazásunk újabb állomásaként egy másik civilizáció nyomába eredjünk a Szépművészeti Múzeumban. A Mezopotámia több több ezer éves kincseit bemutató kiállítás és foglalkozás sok érdekes és meghökkentő tényt fedett fel előttünk. Megtudtuk például, hogy minél nagyobb volt valakinek a szakálla, annál férfiasabbnak számított, ráadásul az arcszőrzetüket rendkívül gondosan ápolták, sőt, göndörítették az akkori férfiak.                                   

„Személyi igazolványként” egy kis pecséthengert hordtak maguknál, melyen szebbnél szebb apró ábra volt kifaragva, a hengert agyagtáblába nyomva tudta magát igazolni a tulajdonosa.

Egy átlagos mezopotámiai ezernél is több istenben hitt. De voltak héroszaik is: Gilgames és Enkidu. Sok történet kapcsolódik hozzájuk, ezek közül meghallgattuk a tojáslopás történetét.

Mitológiai lényekből sem volt hiány az ókori keleti birodalomban: megismertük például a Babilon városára vigyázó oroszlánlábú, kígyónyelvű, saskarmú, skorpiófarkú, szarvakat viselő Mushussut.

Az élményekben gazdag napot a Deák-téri kürtőskalácsozás tette kerekké.

 Ezen az estén vélhetően senkit sem kellett altatni. Volt, aki már a buszon mély álomba  szenderült.

(Egyedi Tímea)

• Előző
• Tovább