Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen és azon túl, ott, ahol a kurta farkú malac túr, volt egy vadvirágról elnevezett iskola, ahol csupa-csupa kiskirálylány és kiskirályfi tanult.

Ebben az iskolában nagyon szerették a hagyományokat a gyerekek ezért, ha lehetőségük nyílt rá, ápolták is azokat. Így történt, hogy október másodikán, összegyűlt az iskola apraja és nagyja Benedek Elek születésnapját ünnepelni, valamint teljesíteni az idei év mesepróbáit. Volt is belőlük hét. A mókás feladatok között szerepelt: papucsszaggatás, képkirakás, képkeresés, mesés tárgyak felismerése. Betekinthettek a diákok a meserendőrség munkájába, és megtapasztalhatták milyen érzés volt a kis kakasnak felszívni azt a sok darazsat. Nem voltunk híján a mókának és a kacagásnak. A pontot az „i” -re az osztályfeladat tette fel, amely szintén hagyomány már a Magyar Népmese Napján. Idén a boszorkányoké lett a főszerep. Cirokseprű díszítő versenyt hirdettünk az osztályok között. Jelige: Boszorkány

„Így volt, mese volt, igaz volt. Aki nem hiszi, járjon a végére!”.

Doktor Anita